K&H mozdulj! félmaraton

A hétvégén, szombat este újabb félmaratont futottam a BSI rendezésében a K&H mozdulj! futóesten, immár sikerült 2 órán belülre hoznom az időt, 1 óra 59 perc 45 másodperccel – igen jól kicentiztem
:)
Mondhatni, két és fél év kihagyás után most szinte tobzódok a futóversenyekben :) A Vivicitta után 2 héttel már a K&H félmaratonon vagyok. Közben épp csak kipihentem magam, sikerült még egy 27 km-es hosszú futást beszuszakolni a sok bicajjal munkába járás és rövidebb futások közé. Kíváncsian vártam, hogy a 2 óra 7 perces Vivicitta után lesz-e egy kis fejlődés időben-állóképességben. De nehéz megmondani, hogy a bő 7 perc javítás minek tudható be, hiszen a K&H síkabb-gyorsabb pályán, kedvezőbb időjárási körülmények között zajlott – mind hőmérsékletileg, mind amiatt, hogy a start után hamarosan lement a nap, míg a Vivicittán ugyebár végig tűzött a nap.
A verseny napján online Babafejlesztő Műhelyt tartottam 10:00-től délután 14:15-ig. Addig csak leveken léteztem (fehérjeturmix, gyógytea, narancslé, víz). Utána tudtam nekiülni egy visszafogott ebédnek, 5 órával a verseny előtt. Kicsit aggódtam, hogy legyen ideje ennek az ebédnek távoznia a gyomromból. Volt egy korábbi nagyon kellemetlen Nightrun Maraton emlékem, amikor 2-3 órával a rajt előtt - szerencsétlenségemre - ragulevest ettem. Soha olyan hasi problémáim nem voltak futóversenyen, mint akkor. Most azonban minden szuperül alakult.
A moderált ebéd nyomtalanul eltűnt a gyomromból, és pont elég volt, nem éheztem már meg a rajtig. Viszont nagyon korán kiértünk a helyszínre: 2 órával a start előtt már leparkoltuk az autót, és ahogy a rendezők kérték, pontosan másfél órával a rajt előtt már át is vettük a rajtszámunkat, semmi sorban állás, semmi tömeg nem volt még akkor.
Egy kicsit kóvályogtunk, mire megtaláltuk a mobil WC-ket, de még akkor is bő egy óránk volt a rajtig. Brutál meleg volt. Az a beígért lehűlés, meg a 26 fok egyáltalán nem érkezett meg. Tűzött a nap, sütött az aszfalt, a lábaim majd elégtek a futócipőben. Úgyhogy a mobil WC-vel való testközeli ismerkedés után lehűtöttem magam egy kihelyezett szabadtéri csapkomplexumnál, majd letelepedtem a párom mellé a földre, és levettem a cipőimet, a zoknit, a lábszárvédőt, és lelocsoltam szegény izzó lábaimat. Árnyékban ültünk, lassan telt az idő – nézelődtünk, cseverésztünk. Unalmamban átmasszíroztam a lábaimat, megittam apránként vagy fél liter vizet, és szép lassan lehűltem, felfrissültem a közeledő estével együtt. Mindennek rengeteg előnye volt: a lábaimba élet költözött, és szuperül előhidratáltam magam a versenyre.
Mire be kellett állni a rajtzónába, már kicsit barátságosabb volt az idő. A párom az 5. zónába regisztrált anno, annak most a legelejére álltam, és ez egy jó választás volt, most nem kellett annyit előzgetnem, mint a Vivicittán. Az is igaz, hogy elképesztően kevesen voltunk. A rajtzónák olyan picik és gyérek voltak, ilyet csak vidéki versenyeken láttam eddig – nem a Hősök terén! Nem volt jó döntés a BSI részéről, hogy a Vivicitta után 2 héttel, a Nightrun előtt 1 héttel tartotta ezt a futóestet. Persze, értem én, hogy nehéz bezsúfolni ennyi versenyt a remélhetőleg COVID korlátozásoktól mentes szűk nyári idősávba. Összesen cirka ezren indultunk, a váltósokkal együtt… Nagyon kevesen…
Szuper volt a gyönyörű Hősök teréről elstartolni az esti napsütésben :) 3 kört kellett futnunk: Andrássy út, Dózsa György út és Városliget. Ha előzetesen tartottam is tőle, hogy nagyon zsufi lesz ez a körözős verseny, hát nem volt az. Szuperül lehetett haladni. Egyáltalán nem volt tömeg. Nagyon szépen eloszlott a pályán ez az ezer futó.
Én imádok sötétben futni. Az ultrákon is mindig vártam, hogy lemenjen a nap, feltámadjon az esti frissítő szellő, és a futás még meditatívabbá váljon. Most is imádtam, hogy sötét este futhatok.
Nagyon szép egyenletes 5:44-es tempóval sikerült ezt a félmaratont lefutnom. A Vivicitta végén még visszaköszönt a régi izomgörcs közeli feeling a lábujjamban, talpamban. Most semmi ilyesmi nem történt. Nem is fáradtam el annyira, pedig gyorsabban haladtam. A Vivicitta után még volt 2-3 napig egy enyhe izomlázam. Most egyáltalán nem volt izomlázam sem. Semmi gondot nem okozott a kocsihoz való másfél kilométeres visszaséta sem.
Az 1 Magnézium ampulla per félmararton szokást felvettem a szokástáramba a 45 percenként Sponser zselé és az izotóniás ital mellé, és a verseny előtti hidratációt is komolyan fogom művelni ezután, mert úgy tűnik, ezek bejönnek :)
Végig nem voltam benne biztos, hogy sikerül-e 2 óra alá behoznom ezt a félmaratont. Mikor már csak 2 km volt hátra, ránéztem az órára. 11 percem maradt. Ami azt jelentette, hogy 5:30-al kellene futnom az utolsó 2 km-t. Hát, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy menni fog még egy kicsit belehúzni a végébe. De sikerült :) Nagyon happy voltam, hogy még ez is összejött :)



Kövess minket a Facebookon